Kedves Vendégeim és leendő Vendégeim!

Végtelenül nehezen vettem rá magam ennek a bejegyzésnek a megírására. Válság van, igen. Mindenki érzi a maga bőrén. Döbbenten figyeljük és kénytelen-kelletlen sodródunk az eseményekkel, amelyek február közepe óta, sőt, több mint két éve az életünk részét képezi.

Próbáltuk valamennyien túlélni a koronavírust. Sokan veszítettük el szerettünket. Most  borzongva figyeljük mi zajlik a szomszédunkban… Segítünk, ahogy tudunk, hiszen mi, a szerencsések, békében élhetünk, van mit ennünk, van hol laknunk.

Azonban minket is utolért – politizálni nem fogok – a megszorítás. Érezzük, látjuk mire lesz elég és mire nem a becsületesen előteremtett pénzünk.

Több Vendégem is megkérdezte, mikor fogok árat emelni… Kellene. Hiszen folyamatosan drágulnak az alapanyagok, emelkednek a rezsiköltségek. Ha elmegyünk a legalapvetőbb élelmiszereket megvásárolni hétről-hétre döbbenünk a folyamatos áremeléseken. De én nem tehetem meg, hogy hetente vagy akár havonta árat emeljek. Sőt, folyamatosan akciókat kell kitalálnom, hogy legalább minimálisan emelkedjen a vendégeim száma. De legalább ne csökkenjen. Mert sajnos nagyon érzem a saját bőrömön is, hogy a válság komolyan kihat a tevékenységemre. És hazudnék, ha azt mondanám, meglep. Mi nők, anyák, mi az amin elsőként spórolunk, ha valamiben hiányt szenved a család… persze, hogy magunkon. Előbb vesszük meg a gyermekünknek pl. a hőn áhított új sportcipőt, minthogy időpontot foglaljunk valamilyen kényeztető kezelésre.

Engem a KATA változása pillanatnyilag közvetlenül nem érint. De nem vagyok olyan naív, hogy ezt akár magammal is elhitessem. Mert persze, hogy érint. Mindenkit érint. Túl az emelkedő rezsi- és üzemanyagdíjakon, drágábban veszünk igénybe szolgáltatásokat, vagy úgy kell döntsünk, nem megyünk el a kozmetikushoz, a fodrászhoz. Kaptam már  lefoglalt időpontot lemondó üzenetet a gazdasági helyzetre való hivatkozással… Nem lesz könnyű, és a legborzasztóbb, hogy nem látni a történet végét még körülbelül sem. A vírusról legalább sejthető, hogy lassan elgyengül és előbb-utóbb megtanulunk együtt élni vele.

Sajnos én is kénytelen voltam már lépéseket tenni, hogy a kiadásaimból lefaragjak. Pl. az újpalotai szalonon szeptember 1-től egy tüneményes masszőr kolléganővel osztozom, ő heti háromszor (K-Cs-P), én heti kétszer (hétfő és szerda, esetenként szombaton) leszek a szalonban. Keressétek Zsülit (06 20 476 3861), ha frissítő svéd v. egy igazán relaxáló masszázst igényel a testetek/lelketek.

A fentiektől függetlenül: NEM VAGYOK HAJLANDÓ CSÜGGEDNI. Hálás vagyok mindazért, amit eddig kaptam, hiszem és remélem, hogy ezt is túléljük!

Köszönöm Mindenkinek a támogató szeretetét!

Várom minden eddigi és leendő Vendégemet nagy-nagy szeretettel.